Amint három részes elemzésünk bevezetőjében már megjegyeztük, a május 22–25. között sorra kerülő nyolcadik európai parlamenti választás, számos tekintetben – a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése nyomán vagy a szélsőséges és euroszkeptikus pártok megerősödése következtében − eltér az eddigi megmérettetésektől. Az első rész az EP-választások előtti időszakról nyújtott általános helyzetképet, illetve kitért a közelgő euroválasztás újszerű vonatkozásaira is. A második, tegnap megjelent rész a versenybe szálló europártok programjait és EB-elnökjelöltjeit ismertette, rámutatva a legfontosabb hasonlóságokra meg különbségekre. Végül a mai, utolsó részben az eddigi előrejelzéseket mutatjuk be, illetve felvázoljuk a következő parlamenti ciklus legfontosabb kihívásait is.
Előrejelzések – milyen lesz az új EP?
A közelgő EP-választások fő kérdése nemcsak az, hogy az Európai Néppárt vagy éppenséggel az Európai Szocialisták szerzik meg a legtöbb mandátumot, és így soraikból kerül majd ki a következő Bizottság elnöke, hanem az is, hogy a pénzügyi válság következtében a tagállamokban megerősödő euroszkeptikus pártok, továbbá a szélsőjobboldali és populista pártok mekkora erőt fognak képviselni az EU döntéshozatali struktúráiban. Ugyanis a szélsőjobboldali pártoknak ‒ az előrejelzések alapján ‒ lehetőségük adódhat Marine Le Pen és Geert Wilders vezetésével EP-frakció megalakításához. (Ehhez legalább 7 tagállamból származó 25 képviselőre van szükség.) Az EP, de egyben az EU távolabbi jövője szempontjából is lényeges kérdés a választásokon való részvételi arány, amelynek további csökkenését az európai intézményrendszer iránti bizalom erodálódásaként is értelmezhetjük, hiszen az EP az unió egyetlen közvetlenül választott szerve, aminek egyik funkciója értelemszerűen a demokráciadeficit csökkentése.
Az előrejelzések bemutatásához és értelmezéséhez a PollWatch2014 adatait vettük alapul, amely lényegében a VoteWatch Europe nevű szervezetnek az ezévi EP-választásokkal kapcsolatban indított projektje. Előrejelzéseik a tagállamok országos közvélemény-kutató intézeteinek és magánvállalkozásainak az adatain alapszanak, amelyeken apróbb korrekciókat eszközölnek. A korrekcióra azért van szükség, mert egyes tagállamokban a felmérések túlbecsülhetik a nagy kormányzó pártok támogatottságát, míg a kisebb pártokét alábecsülhetik.
A február óta – előbb kéthetente, majd április közepétől hetente – készített felmérések általában az egyes europártok stabil támogatottságát mutatják: a legtöbb mandátumot a Néppárt szerezné, noha frakciójának létszáma jelentősen megcsappanna az előző parlamenti ciklushoz képest. A Néppártét a szocialisták képviselőcsoportja követné szorosan: hiszen az előrejelzések – a februári és az utolsó (május 20-i) kivételével – a két párt támogatottsága között jobbára csekély eltéréseket mértek. Tévedés lenne tehát arra következtetni, hogy a Néppárt könnyen a szocialisták fölé kerekedne: a választásokat sokkal inkább a két képviselőcsoport közötti szoros harc fogja meghatározni.
A 2009–2014-es parlamenti ciklushoz képest a közvélemény-kutatások az Európai Baloldal (GUE-NGL), a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD), valamint a független képviselők megerősödését prognosztizálják. Ez utóbbi csoport tagjainak a száma a választások eredményeképpen elérheti a 95 főt is, ami lehetőséget teremthet még egy szélsőjobboldali párt megalakítására is.
Tagállami szinten megerősödött a cseh Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) (az előrejelzések alapján 6 mandátum), a francia Nemzeti Front (23 mandátum), az eurokritikus Alternatíva Németországért (6 mandátum), az olasz populista és euroszkeptikus 5 csillag Mozgalom (19 mandátum), továbbá a Nigel Farage vezette Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, amely várható 24 mandátumával jó eséllyel a legtöbb mandátumot szerző párt lehet a szigetországban.
A közelgő választásokra vonatkozó előrejelzések alapján kevesebb mandátumot kapnak a Zöldek (Greens/EFA), a Konzervatívok és Reformerek (ECR), valamint a liberálisok (ALDE), akik akár 14 helyet is veszíthetnek. E csökkenéshez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy a német FDP nem jutott be a Bundestagba és a jelenlegi előrejelzések alapján mindössze 3 képviselői helyhez jutna a közelgő EP-választásokon is.
Az EP előtt álló kihívások
A gazdasági válság következtében bevezetett megszorítások, a magas munkanélküliség, a jövedelmi különbségek növekedése, az euroszkeptikus és populista pártok megerősödése, illetve az egységes elképzelés hiánya kivétel nélkül azok a problémák, amelyeket a londoni székhelyű, Policy Network nevű agytröszt az „eurózió (Eurosion)” jelenségeként ír le. Eltekintve az intézet javaslataitól és a problémákra adott lehetséges válaszoktól, a hivatalba lépő új Parlamentnek – az EU intézményeivel együttműködve – kell megoldásokat találnia a gondokra, mindenekelőtt arra, hogy miként állítsa vissza az EU-ba vetett bizalmat, és növelje az EP szerepét a döntéshozatalban. Mindezt olyan körülmények között, hogy az EU költségvetése (az úgynevezett többéves pénzügyi kerete) nem növekedett, és a döntéshozatalt leginkább befolyásolni képes tagállamok (Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország) között ‒ a belső problémák következtében is ‒ egyre nehézkesebb a konszenzus kialakítása, míg a 2004 után csatlakozott tagállamok, Lengyelországot leszámítva, aligha képesek befolyásolni az egyes döntéseket.
Nemzetközi szinten az EU szerepét közép- és hosszútávon két döntés fogja nagy mértékben befolyásolni: egyrészt az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások az esetleges szabadkereskedelmi övezet kialakításáról, másrészt pedig a tagállamok külpolitikájának szorosabb összehangolását célzó intézkedések, például a kül- és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójának a megerősítése annak érdekében, hogy a nemzetközi környezet felé az EU minél egységesebb álláspontot tudjon képviselni.
Összefoglalás
- Az előrejelzések a Néppárt és a szocialisták közötti küzdelmet vetítik előre. Tovább fognak gyengülni a liberálisok meg a zöldek, azonban megerősödnek az euroszkeptikus, valamint a szélsőjobboldali pártok is. Sőt mi több, az utóbbiaknak minden bizonnyal lehetőségük nyílik majd önálló frakció megalapítására is – így a hivatalba lépő Parlamentben kiélezettebb vitákra lehet majd számítani.
- A képviselőcsoportok közötti mandátumok eloszlása vélhetően jóval polarizáltabb Európai Parlamentet fog eredményezni. Ez a tény viszont új lehetőségeket is hordoz magában: az előrejelzések alapján a mandátumok együttvéve majdnem kétharmadát megszerző szocialisták, liberálisok és néppártiak jövőbeni együttműködési kényszerét.
- Az EP számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy milyen válaszokat tud majd adni az euróziónak nevezett jelenségcsoportot eredményező problémákra: vissza tudja-e állítani a tagállamok választópolgárainak az unióba vetett bizalmát, továbbá milyen eszközökkel tudja majd bővíteni az állampolgárok döntésbefolyásolási lehetőségeit, illetve növelni az EU szerepét nemzetközi szinten. A kérdés csupán az, hogy képes lesz-e a válaszok tekintetében minél átfogóbb konszenzus kialakítására nemcsak a meghatározó államok, hanem a keleti bővítés során csatlakozott 12 tagállam között is.