Deprecated: mysql_connect(): The mysql extension is deprecated and will be removed in the future: use mysqli or PDO instead in /var/www/varmegye/mensura/classes/common/adodb/drivers/adodb-mysql.inc.php on line 364

Deprecated: preg_replace(): The /e modifier is deprecated, use preg_replace_callback instead in /var/www/varmegye/mensura/classes/common/smarty/Smarty_Compiler.class.php on line 270
Magyarország és Románia IMF-tárgyalásai - Mensura Transylvanica

Magyarország és Románia IMF-tárgyalásai

 A 2007 őszén kezdődött pénzügyi, majd gazdasági válság nyomán Európában több nehéz pénzügyi helyzetbe kerülő állam valamilyen hitelmegállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ezen országok sorában találjuk Romániát és Magyarországot is. Ebben az időszakban, Romániában, Magyarországon, de más országokban is, az IMF újra a közviták egyik témájává vált. A reflektorfénybe került nemzetközi intézmény tevékenysége kapcsán sokszínű vélemények fogalmazódtak meg. A vélemények jelentős része negatív hangvételű, az IMF-et negatív szereplőként tüntetik fel, akit kerülni kell. Elemzésünk az IMF eredeti szerepéből kiindulva azokat az okokat veti össze, amelyek az utóbbi évek romániai és magyarországi hitelmegállapodásaihoz vezettek, és eltérő tárgyalási stratégiákhoz is vezettek a két állam tekintetében.

A Nemzetközi Valutaalap létrejötte és szerepe

A második világháború befejezése után, 1944. júliusában 45 ország képviselői Bretton Woodsban abban állapodtak meg, hogy olyan nemzetközi intézményrendszert kell létrehozni, amely biztosítja a világkereskedelem fejlődését, és megóvja a világgazdaságot az 1929-1933-as világválság alatt és azt követően kialakult, befele forduló gazdaságpolitika romboló hatásaitól. Ennek a rendszernek az egyik (elég gyorsan létrehozott) intézménye a Nemzetközi Valutaalap volt, amely tevékenységét 1947-ben kezdte meg 29 ország részvételével. Románia 1972-ben, Magyarország 1982-ben csatlakozott a szervezethez, melynek taglétszáma mára 187-re nőtt. Az intézmény alapcélja a világgazdaság pénzügyi stabilitásának biztosítása. A cél változatlan maradt az elmúlt 65 évben, annak ellenére, hogy a 70-es évek első felében a Bretton-Woods-i rendszer megszűnt létezni (az IMF, mint intézményrendszeri elem átalakuláson ment keresztül és megmaradt az új rendszerben is).
Tagállamaiban a Valutaalap három típusú tevékenységet folytat:
1. folyamatosan felügyeli az egyes államok gazdaság- és pénzügypolitikáját,
2. technikai segítségnyújtásban vesz részt, illetve
3. hitelnyújtással segít áthidalni az átmeneti gazdasági problémákat.
A gazdaságpolitikák folyamatos felügyelete a tagállamok által jelentett mutatószámok elemzésén kívül személyes tanácskozásokat is magába foglal, amelyek keretén belül az IMF küldöttsége szaktárgyalásokat folytat a kormány és a nemzeti bank képviselőivel. A szaktárgyalások sok esetben ennél átfogóbbak, magukba foglalják az ellenzéki pártokkal, szakszervezetekkel való találkozókat is. A szaktárgyalásokra, rendes körülmények között évente kerül sor, amelyet követően a küldöttség országjelentést készít. A jelentésben leírásra és elemzésre kerülnek a közelmúlt makrogazdasági vonatkozású eseményei, a gazdaságpolitika értékelése valamint ajánlások megfogalmazására is sor kerül. A Valutaalap felügyeleti tevékenysége nem csorbítja a tagállamok gazdaságpolitikájuk szabad megválasztásának lehetőségét.
A technikai segítségnyújtás alapvetően az alacsony jövedelmű országokban folyik. Ennek ellenére Románia és Magyarország is részesült ilyen segítségnyújtásban. Az IMF ezen programjai (a teljesség igénye nélkül) a következő területeket ölelték fel: a költségvetési rendszer reformja, az adó- és vámbeszedési rendszerek működtetése, a pénzügyi rendszerek reformja, a kereskedelmi bankrendszer szabályozása, a nemzeti bank működése, az inflációs célkövetés rendszerének működése. A technikai segítségnyújtás elősegítette az átmeneti időszakban az intézményi rendszer fejlődését, és ezen intézmények alkalmazottainak szakmai ismeretei bővülését, lehetővé téve a teljes intézményi rendszer eredményesebb működését.
A hitelnyújtás a leglátványosabb tevékenység, olyannyira, hogy számos állampolgár az IMF-et csak ezzel a tevékenységgel azonosítja. Jelen írásban nem célunk részletezni az IMF által nyújtott hitellehetőségeket. A
hitellehetőségek közös jellemvonása, hogy alacsony kamatfeltételek mellett lehet hozzájuk jutni, illetve átmeneti fizetési problémák áthidalását szolgálják, ezért rövid lejáratúak. A hitellehetőséggel olyan országok is élhetnek, amelyek a jelenben átmeneti fizetési problémákkal nem rendelkeznek, de ezen problémák jövőben való megjelenésének valószínűsége elég magas.

Magyarország és Románia hitelei és adósságállománya

Miért kellett 2008-ban Magyarországnak, majd 2009-ben Románinak IMF-hitelhez folyamodnia? Két alapvető tényező együttes hatása idézte ezt elő:
- Mind Románia, mind Magyarország a válságos évek előtt jelentős ütemben külföldi hitelforrásokat vontak be saját gazdaságukba, amelyek nemcsak beruházásokat finanszíroztak, hanem jelentős mértékben fogyasztási kiadásokat is.
- a világgazdaságban a kibontakozó pénzügyi válság fokozott elővigyázatosságra intette azokat a piaci szereplőket, akik pénzeszközökkel rendelkeztek, aminek hatására a pénzáramlások (hiteláramlások) globális szinten jelentősen visszaestek.
Általában a külföldi források bevonásának az az előnye, hogy a gazdasági fejlődéshez és felzárkózáshoz szükséges magán- és közberuházásokat anélkül lehet megvalósítani, hogy a folyó fogyasztás egy részét kellene feláldozni. A külföldi forrásbevonás hátránya viszont, hogy felerősödik a belföldi gazdaság és a külföldi gazdaságok közötti függőségi viszony, amely többletkockázatokkal jár. Ennek a kockázatnak a mértéke függ a bevont források lejáratának az idejétől is. A külföldi forrásbevonásnak akkor van értelme, ha növeli a belföldi gazdaság jövedelemtermelő képességét, amely többletjövedelemként alapot teremt a korábban vállalt kötelezettségek teljesítésére.
A források beáramlásának szempontjából alapvetően két típusú forrást különböztethetünk meg: adósságot nem előidéző forrásokat és hitelforrásokat. Az utóbbiak kockázatosabbak az előbbieknél.
Magyarországon és Romániában egyaránt jelentős mértékű nettó külföldi adósságállomány halmozódott fel 2008 végére. Magyarországon ez a folyamat hosszabb időszakon keresztül zajlott le, magába foglalva  a „gulyáskommunizmust”, a rendszerváltás időszakát és az Európai Uniós tagságot egyaránt. Relatív mértékét tekintve, Magyarországon a nettó külföldi adósságállomány a GDP-hez viszonyítva 55% volt, amely jelentős mértékben magasabb a romániai 25%-nál. Románia külföldi adósságállománya alapvetően a 2000-es évek folyamán halmozódott fel. Az ország a kommunista rendszer bukását megelőzően már törlesztette külföldi hiteleit, majd a 90-es évek folyamán nemzetközi megítélése miatt nem jutott jelentős külföldi forrásokhoz.
Szektoriálisan tekintve, Magyarországon jelentősebb súlyt képvisel az államadósság (a külföldi adósságállomány 2/3-a), míg Romániában ez az arány csupán 15%. (Elemzésünk az Eurostat adatbázisának adatain alapszik.)
A létező adósságállomány mellett, mindkét országban egy másik fontos problémát jelentett a jelentős államháztartási hiány. Magyarországon 2001-től kezdett növekedni az államháztartás hiánya, majd a választási ciklusnak megfelelően hullámzott (2002-ben és 2006-ban a deficit meghaladta a 9%-ot), de mindvégig 3,7% fölött maradt. Romániában az állampénzügyek relatív egyensúlya csupán 2006-tól kezdett megbomlani, 2009-re elérve a 9%-ot.
2008 második felében mindkét ország komoly finanszírozási problémák elébe nézett; egyrészt az adósságállomány görgetésének szükségessége, másrészt a folyó kiadások finanszírozása miatt. Ezek a problémák a 2007-2008-as államháztartási konszolidációs lépések ellenére, Magyarországon súlyosabbak voltak, így az IMF-hez intézett segítségkérés Magyarország részéről jelentkezett hamarabb, majd ezt követte a romániai. 

Magyarország és az IMF tárgyalásai

A 2008 októberi, IMF-fel folytatott tárgyalások után 2008. november 4-én a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank közös szándéknyilatkozatában a következő fő célok kerültek megfogalmazásra:
- az államháztartás finanszírozási igényének csökkentése és az állampénzügyek fenntartható pályára való helyezése
- a magyarországi bankok megfelelő tőkésítésének a fenntartása és a belföldi pénzügyi rendszer likviditásának biztosítása
- a bizalom megerősítése és a külső finanszírozás biztosítása
A Szándéknyilatkozat beadása után két nappal az IMF Ügyvezető Igazgatósága 10,5 milliárd SDR értékű hitelt hagyott jóvá. (Az SDR az IMF által létrehozott pénz, amelyet leginkább nemzetközi tartalékképzés céljából használnak, a részletek angol nyelven
itt. A magyarországi hitelezéshez más nemzetközi szervezetek is társultak: az Európai Unió 6,5 milliárd euróval, a Világbank 1,3 milliárd dollárral. Az IMF által jóváhagyott hitel felhasználása szakaszosan történt (ezt a hiteltípus feltételezi), az újabb részletek felhasználása a negyedéves felülvizsgálatok során megállapított kvantitatív és strukturális feltételek teljesítéséhez kötött. 2009 első felében a nemzetközi gazdasági feltételek a korábban előre jelzetthez képest romlottak, de a felülvizsgálat során megállapított célkitűzéseket a kormányzat így is teljesítette. Az állampénzügyek fenntartható pályája felé való közelítésének első pozitív hozadéka 2009 augusztusában már jelentkezett, amikor a nemzetközi pénzpiacokon Magyarország iránti bizalom kezdett helyreállni. Magyarország újra képes volt forrást gyűjteni és fedezni a finanszírozási igényét. Habár 2009 decemberében az IMF jóváhagyta a negyedik-, majd 2010 márciusában az ötödik hitelrészletet is, Magyarország már nem vette ezeket igénybe.
A 2010 tavaszán lezajlott parlamenti választások után kormányváltásra is sor került. A hivatalába lépő kormány 2010 június 7-9 között majd 2010 július 6-17 között találkozott az IMF küldöttségével. Az új kormány magatartása különbözött az előzőtől. Ugyan felvállalta a 2010-es évre az „örökölt” 3,8%-os és 2011-re a 3%-os államháztartási hiánycélt, de nem kívánt újabb megállapodást kötni, a 2010 októberében lejárt megállapodás folytatására. Ilymódon a kormányzat mozgástere nem volt olyan mértékben feszített, mint korábban, viszont a 2010-ben és 2011-ben meghozott intézkedések csak rövid távon javították az államháztartás hiány- és adósság mutatóit, de az állampénzügyek hosszú távú fenntarthatóságának érdekében nem tettek jelentős kiigazítási lépéseket.

Románia és az IMF tárgyalásai

Románia 2009 tavaszán fordult segítségért a nemzetközi szervezetekhez és ezen belül az IMF-hez. A 2009. márciusi, az IMF-fel folytatott tárgyalásokat követően 2009 április 24-én elküldött Szándéknyilatkozatban a román kormány és a Román Nemzeti Bank a következő célok megvalósításáért kértek pénzügyi segítséget:
- a költségvetési politika megszorítása az államháztartás finanszírozási igényének csökkentése érdekében és az állampénzügyek fenntartható pályára való helyezése végett
- a romániai bankok megfelelő tőkésítésének a fenntartása és a belföldi pénzügyi rendszer likviditásának biztosítása
- az infláció a Román Nemzeti Bank által kitűzött célsávba való lecsökkentése és a célsávban való tartása
- a bizalom megerősítése és a külső finanszírozás biztosítása
Az alapvető célok nagy mértékben hasonlítanak a 2008-ban indított magyarországi program céljaihoz. A romániai hitelkérelemre válaszul, az Valutaalap Ügyvezető Igazgatósága 2009 május 4-én 11,4 milliárd SDR (kb. 12,9 milliárd euró) értékű készenléti hitelt ítélt meg. Magyarországhoz hasonlóan, Románia is részesült más nemzetközi hivatalos hitelforrásokból: az Európai Unió 5 milliárd eurót, a Világbank 1 milliárd eurót és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európai Beruházási Bank valamint a Nemzetközi Pénzügyi Társaság együttesen 1 milliárd eurót hiteleztek Romániának. A külső finanszírozási problémák kezelésének szempontjából hasonlóan fontos megállapodásra került sor 2009. március 26-án Bécsben, ahol a Romániában tevékenykedő legnagyobb anyabankok vállalták a romániai leánybankjaiknak nyújtott hitelkeretek fenntartását.
Az államháztartási egyensúlyt megteremtő lépések közül a kiadások csökkenését célzó intézkedések voltak nagyobb súlyúak. Ezekről a lépésekről már nem az IMF döntött, hanem a hazai gazdaságpolitika meghatározója, a kormányzat. 2009 folyamán csak kevésbé határozott lépések megtételére került sor. Habár bizonyítani nehéz, de valószínűsíthető, hogy ebben a 2009-es államfőválasztás is szerepet játszott. 2010 folyamán jelentős nominálbér kiigazításokra, hozzáadott-érték adó (HÉA, illetve ÁFA) kulcs emelésre és a közalkalmazottak létszámának a csökkentésére került sor. A kiadások csökkentésére való összpontosítás egyrészt azért volt indokolt, mert az egyensúlytalanságnak elsősorban a kiadások növekedése volt az oka (kevésbé a bevételek csökkentése), másrészt ez segítette a monetáris politikát abban, hogy az inflációt tovább csökkentse.
A meghozott intézkedések hatására, Románia állampénzügyeinek helyzete javult, amely elősegítette a finanszírozási problémák enyhülését. Magyarországhoz hasonlóan Románia sem hívta le az összes hitelrészletet, habár jóváhagyásukra mind a hét felülvizsgálat alkalmával sor került. (A 2011-es februári, utolsó részlet.) A különbség azonban abban áll, hogy amint a 2009-es megállapodás 2011 március végén lejárt, Románia egy újabb megállapodást kötött, amelynek alapvető céljai a következők:
- a költségvetési kiigazítási folyamat folytatása a bevételek növelésén, a hatékonyabb kiadásokon és a fizetési hátralékok csökkentésén keresztül
- a bizalom további erősítése, amely elősegíti a külföldi magántőke beáramlását megalapozván a fenntartható gazdasági növekedést
- a potenciális kibocsátás (és jövedelem) növelése strukturális reformok révén és rugalmasabb gazdaság által, amely pozitív hatást gyakorolhat Románia versenyképességére és a jövőben lehetséges euró-bevezetési folyamatra.
A megkötött megállapodás szintén két évre szól, azaz 2013 márciusig tart. 

Konklúziók

- Mind Magyarország, mind Románia kényszerhelyzetben van, külföldiek irányába nettó adósak, mert a múltban a gazdaság különböző szektorai (háztartások, vállalatok és a kormányzat) olyan mértékű kiadásokat valósítottak meg, amelyek meghaladták jövedelmeiket. Ez a probléma Magyarországon súlyosabb.
- A kényszerhelyzet rövid távon nem szüntethető meg. A külfölddel szemben fennálló nettó adósságállomány akkor csökkenthet, ha a múltban lezajlott folyamatokkal ellentétes jelenségekre kerül sor, azaz szükségessé válik, hogy a jövőben a belföldi gazdasági szereplők aggregált kiadásai kisebbek legyenek a realizált jövedelmeknél. Ennek létrejötte az alábbi két szélső eset többféle kombinációjában elképzelhető:
1. a belföldi gazdasági szereplők jelentős mértékben visszafogják kiadásaikat, anélkül, hogy a külföldi gazdasági szereplők növelnék az övéket.
2. a külföldi gazdasági szereplők növelik meg kiadásaikat a hazai termékek iránt, anélkül, hogy a hazai gazdasági szereplők csökkentenék kiadásaikat.
A romániai stratégia közelebb áll az első, kevésbé kockázatos változathoz, míg a magyarországi vegyes képet nyújt, ezért a romániainál kockázatosabb.
- Elsősorban Magyarország, de Románia magas mértékű külföldi eladósodottsága sem teszi lehetővé, hogy függetlenítse magát a nemzetközi pénzforrásoktól. Ezek beszerzésében a nemzetközi szervezetekkel fenntartott jó kapcsolat fontos szerepet játszik, még akkor is, ha az egyes gazdaságok nem közvetlen hivatalos, hanem piaci forrásokat kívánnak bevonni.
 

 

 

 

 

 

« vissza


Kommentek írásához belépés vagy regisztráció szükséges.