Romániai magyar szempontból a 2011 őszi események közül az egyik legfontosabbnak az októberben megszervezett népszámlálás bizonyult, hiszen ennek eredményei fogják meghatározni az erdélyi magyarság érdekérvényesítési potenciálját többek között oktatási, nyelvhasználati és egyház-támogatási szempontból. Az előzetes népszámlálási adatok napvilágra kerülése és azoknak politikai értékelése után azonban érdemes szót ejteni a politikai kommunikációs stratégiák előnyeiről, hátrányairól és a bennük rejlő veszélyekről is.
A népszámlálás napirendjét magyar szempontból három jelentős téma határozta meg. Egyrészt, az erdélyi magyar politikai mező szereplői nagy hangsúlyt fektetett a lakosság informálására, illetve az elkövetett – főleg a nyelvhasználatra, etnikumra és felekezetre vonatkozó – rendellenességek nyilvánosságra hozatalára. Másrészt, a három politikai szervezet – Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Erdélyi Magyar Néppárt és Magyar Polgári Párt – és a hozzájuk közel álló civil szervezetek egymástól független kisebb-nagyobb súllyal és intenzitással bíró identitásvállaló kampányt hirdettek meg, amelyet, habár célja a magyarság számarányának „maximalizálása” volt, akár a jövő évi választások főpróbájának is tekinthetünk. Harmadrészt, az identitásvállalási kampányok keretén belül, amellett hogy mindenkit magyarságának vállalására bátorítottak, a törvény zavaros megfogalmazását kihasználva a pártok arra bíztatta az erdélyi magyarokat, hogy ne huzamosabb időre távozott személynek jelentsék be tartósan külföldön élő rokonaikat, ezzel is növelve a magyarság számarányát az országban.
Ennek következtében a népszámlálást értékelő politikai nyilatkozatokat inkább a választási kampányra jellemző siker-orientáltság jellemezte, a politikai szereplők egy jelentős része győzelemként könyvelte el az eredményeket. Továbbá, a népszámlálás előzetes eredményeinek napvilágra kerülése után több típusú üzenettel találkozhattunk.
Székelyföldön túlnyomó részt pozitív kommunikációnak lehettünk tanúi. A nyilatkozók a demográfiai trendek sikeres megfordításáról beszéltek, amely alapján habár elismerték a romániai magyarság fogyását, arra hívták fel a figyelmet, hogy egyrészt, a románsággal összehasonlítva kevésbé csökkent a romániai magyarság, másrészt megállt és megfordult a székelyföldi románok évtizedek óta tartó növekedése. Ennek tükrében, egyes elemzők pedig a belső anyaország megerősödéséről beszéltek. Emellett, a háromszéki EMNP arra hívja fel a figyelmet, hogy a romák túlnyomó-részt románnak vallották magukat (nem magyarnak) ezzel növelve a románság számát a térségben.
Nem-tömb vidékeken a magyarság fogyásának nem-hangsúlyozása elkerülhetetlen volt. Azonban több nagyváros esetében potenciális magyarázatként a környező falvakba költözés jelent meg. Emellett a sajtó kiemelten kezelte azokat a településeket, ahol a magyarság száma és számaránya nem vagy alig csökkent.
A felvázolt kommunikáció előnyei és veszélyei
A népszámlálási kampány sikerorientált kommunikációjával kapcsolatban több pozitív megjegyzést tehetünk. Egyrészt, hogy az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar közösség nem kapott túl sok bizalomgerjesztő üzenetet az asszimilációval és a demográfiai fogyással kapcsolatban. Mi több az 1989 után megrendezett két népszámlálás több szempontból is lehangoló eredményei után szükség volt ezzel kapcsolatos sikerélményekre is. A székelyföldi és más tömbmagyar eredmények kétségtelen, hogy ezt a célt szolgálhatják.
Másrészt, a háromszereplős választási kampányszerű identitás-választási kampány után várható volt, hogy első körben a pártok inkább sikerként és saját kampányuk eredményeként fogják a népszámlálási eredményeket elkönyvelni, zárójelbe téve a potenciális negatívumokat.
Mind maga a kampány, mind pedig az eredmények sikerorientált kommunikációja több veszélyt is rejt magában. Első sorban, a tartósan külföldön élő magyarok állandó lakosságba való bediktálása torzíthatja a kivándorlással kapcsolatos számadatokat, azt a látszatot keltve, hogy a magyarok esetében a reálisnál kisebb a külföldre költözés.
Másodsorban, az erőteljes identitás-kampány módosíthatta egyes szegmensek identitás-vállalási stratégiáját, egyben átírva a különböző települések etnikai összetételét is. Kérdéses, például az, hogy a székelyföldi romákhoz a magyar pártok által hirdetett magyar identifikációs, vagy a roma szervezetek által hirdetett roma identitás-vállalásos üzenet jutott inkább el, hiszen a romák számának növekedése ellenére, a nyilvánosságra kerülő adatok nem egyeznek az előre feltételezettel, tehát vélhetően a magyar pártok kampánya is befolyásolta a végeredményt.
Harmad sorban, a népszámlálás és a székelyföldi eredmények sikerének hangsúlyozása túlzott magabiztosságnak és lazításnak adhat hangot és a különböző problémák szőnyeg alá söprését eredményezheti. A székelyföldi eredmények sikere mögé bújva megkerülhetővé válnak olyan kérdések, mint például a székelyföldi városok fogyása vagy a még csak részlegesen felszínre kerülő roma-kérdés.
Összefoglalva,
annak ellenére, hogy a népszámlálás lefolyásán és eredményein módosítani már nem lehet, szükségesnek látszik a kifelé és befelé irányuló politikai kommunikáció és stratégia-építés szétválasztása, az előzetes pozitív eredmények kritikai felülvizsgálata és a népszámlálás kapcsán torzulni látszó kérdések – a székelyföldi városok fogyása, a külföldön élő magyarok helyzete vagy a roma-kérdés – napirendre vétele és megoldásainak kidolgozása.