Április 17-én bizalmatlansági indítványt nyújtott be az ellenzék a két hónapja beiktatott Ungureanu-kabinet ellen. A zsarolható kormányt félre kell állítani. Így nem lehet soha! című indítvány elsősorban a MOGYE magyar karának kormányrendelet általi létrehozását támadja, melyet az RMDSZ zsarolásának eredményeként lát az ellenzék. A kormányhatározattal az egyetemi autonómia is csorbul – vélik az indítvány megfogalmazói –, ugyanakkor etnikai elkülönülésnek is minősíthető, amit elfogadhatatlannak gondolnak. Az ellenzék a kormányhatározat előkészítésekor már jelezte, hogy érvénybe lépése esetén a kormány menesztését fogják kérni. Amennyiben a bizalmatlansági indítvány a parlamenti szavazás során nem kapná meg a voksok többségét, kilátásba helyezték a kormányhatározat bírósági megóvását is. A MOGYE-ügy mellett két másik bírálatot is tartalmaz az április 23-án a parlamenti plénum előtt felolvasott indítvány. Egyrészt törvénytelennek és átláthatatlannak ítéli az ásványkincsek és energiavállalatok kiárusítását, másrészt a közpénzek választási célokra történő átjátszását nehezményezi és tartja szintén törvénytelennek. Továbbá, tételesen felsorolja a kormányfő beiktatásakor megfogalmazott ígéreteit/terveit, amelyek az ellenzék szerint kudarcot vallottak. A bizalmatlansági indítványról pénteken (április 27-én) szavaz a parlament.
Az elmúlt években az ellenzék gyakran élt a bizalmatlansági indítvány lehetőségével. 2010-ben öt indítványt nyújtottak be, ezek közül három megbukott a parlamenti szavazás során, egy esetében nem történt szavazás, egynek pedig még a parlamenti vitája is elmaradt. 2011-ben pedig két megbukott bizalmatlansági indítványt regisztráltak. A jelenlegi indítvány abban is „különleges”, hogy korábban még nem volt példa arra, hogy egy kormány munkájáról beiktatása után két hónappal már ily módon döntsenek.
Az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt az USL 116 törvényhozója írta alá, a kormány menesztéséhez 231 szavazatra lenne szükség a parlament két házának közös ülésén. Az indítvány benyújtásakor az ellenzéknek 212 tagja volt a két házban, az elmúlt napok azonban felerősítették a politikai migrációt: több kormánypárti képviselő és szenátor az ellenzéki pártokba igazolt. Ez a folyamat azonban sokkal inkább a küszöbön álló választásokról szól, semmint a bizalmatlansági indítványról. A kormány már korábban elveszítette a szenátusi többségét.
A bizalmatlansági indítvány benyújtásakor Ungureanu miniszterelnök nehezményezte, hogy első alkalommal fordulhat elő, azért támadják a kormányt, mert betartja a törvényt, ugyanis a kormányhatározat a multikulturalitás elvére épül. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is hasonlóan ítélte meg a kezdeményezést, kijelentve hogy a Szövetség parlamenti képviselői jelen lesznek az ülésen, de nem fognak szavazni az indítványról.
A kormányfő médianyilatkozataiban azóta többször is megfogalmazta az indítvánnyal kapcsolatos tartalmi és formai aggályait, melyeket a parlamenti plénum előtt is érdemben ismertetni fog, valamint kijelentette, hogy biztos a koalícióban és nem tart a szavazástól.
A bizalmatlansági indítványról való szavazás a jelenlegi kormánykoalíció szakítópróbája. Amennyiben elfogadják a parlamenti szavazáson, az elnöknek Victor Pontat kell felkérnie kormányalakításra, ez alkalommal komolyan – nyilatkozta elsőként Crin Antonescu PNL elnök, majd a PSD politikusai, de ezt jelentette ki Elena Udrea is egy hétfői interjúban. Az utalás arra vonatkozott, hogy Băsescu elnök azt állította korábban, hogy februárban fölajánlotta Victor Pontanak a miniszterelnöki jelölést, amelyet ez utóbbi visszautasított.
És, hogy teljes legyen az izgalom, a kisebbségi képviselők április 24-i nyilatkozatai tovább borzolták a kedélyeket, amikor nem adtak egyértelmű választ arra, hogy támogatják-e a kormánykoalíciót a voksolás során. Mivel a koalíció sorsa néhány szavazaton múlhat, ez megnöveli a kisebbségi képviselők szavazatainak a „súlyát”.
Az ellenzéki nyilatkozatok szerint a PD-L néhány képviselője, bár nem lép ki a pártból, de a bizalmatlansági indítványt meg fogja szavazni – például Crin Antonescu, bevallása szerint, 2-3 ilyen kormánypárti politikusról tud. A kormányoldalon ugyanakkor azt nyilatkozták, hogy a pártot a napokban elhagyó politikusok közül sem fog mindenki az indítvány mellett szavazni, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a kormány a törvény értelmében járt el, amikor kormányhatározattal létrehozta a MOGYE magyar karát.
Összegzés:
1. Látható, hogy a pénteki szavazás eredménye pengeélen táncol; talán megkockáztatható, hogy az ellenzék sem gondolta a bizalmatlansági indítvány lehetőségének a lebegtetésekor, hogy akciójuk akár sikerrel is járhat.
2. Az USL érdeke elsősorban nem a pillanatnyi hatalomátvétel, hiszen a választásokig „kényelmesebb” lenne ellenzéki pozícióból kampányolni, úgy bírálni az elmúlt négy év megszorító intézkedéseit, a kormányprogramban megígértek meg(nem)valósításait. Hiszen ők az őszi parlamenti választásokon szeretnének abszolút többséget szerezni. Ennek fényében értelmezhetőek Victor Ponta visszafogott nyilatkozatai az esetleges kormányalakítást illetően. Mivel azonban jelen helyzetben ennek is lehet realitása, ezt tartja szem előtt Crin Antonescu azon állásfoglalása, hogy kormányváltás esetén az őszi parlamenti választásokig az RMDSZ is fölmerül, mint lehetséges koalíciós partner.
3. A bizalmatlansági indítvány megszavazása esetén a jelenlegi kormánykoalíció okafogyottá válna, a PD-L ellenzékbe kényszerülne, az RMDSZ számára pedig több alternatíva is elképzelhető. A kormánykoalíció bukása kétségtelenül presztízsveszteséget jelentene a Szövetség számára, amely mindvégig kitartott a koalíció mellett. Ezt a választási kampány során az RMDSZ ellenzéke hangsúlyosan meg is jelenítheti. Ugyanakkor, a bizalmatlansági indítvány elsősorban mégis a „magyar kártya” kijátszására épít: a MOGYE magyar karának létrehozását nehezményezi, az RMDSZ ezáltal továbbra is a közösségi jogok „harcosaként” artikulálhatná saját szerepét, kihangsúlyozva diskurzusában, hogy több mint két évtizeddel a rendszerváltozás után is mennyire fontos a folyamatos parlamenti és kormányzati jelenlét, hiszen az elért eredmények nagyon könnyen/gyorsan veszélybe kerülhetnek, amennyiben a román politikai érdekek úgy kívánják. Ugyanezen logika mentén lenne védhető/legitimálható a jelenlegi ellenzék hatalomátvétele esetén ennek támogatása, az őszi választásokig (ezáltal „rásegítve” a választások utáni esetleges „együttműködésre” is). Amely azonban paradox helyzetet teremtene, hiszen ez az ellenzék mégiscsak az, amely a magyar kar létrehozása miatt próbálja meneszteni a kormányt.
4. Mindent összegezve, az elmúlt napok intenzív politikai migrációja ellenére az tűnik valószínűbbnek, hogy a bizalmatlanásig indítvány nem szerzi meg a voksok többségét, és a jelenlegi status quo az őszi parlamenti választásokig fennmarad.